A második nap

A hajbeültetés második napjának eleje hasonlított az elsőre: átöltözés, 1-2 gyógyszer bevétele, de már hajvágás nem kell, így még gyorsabban kezdhetünk.

Ezen a napon 2800 hajszálunk volt, és ami ugye a jó hír, hogy ez mind előre kerülhet, sőt a doktornő új hajvonalat is javasolt. Én is nagyon szerettem volna, ha a hajvonal két szélét egy kicsit lejjebb lehetne hozni, sőt én tulajdonképpen még lejjebb is szeretném, mint amit a doktornő berajzolt. Ő azonban határozott volt és egy bizonyos pontnál nem engedte lejjebb vinni, mert akkor már nem lenne meg a megfelelő sűrűsége. Persze örülnék, ha azt a vonalat lehetne amit én gondoltam, ugyanakkor a doktornő határozottsága megnyugtat és biztonságérzetet ad, mégiscsak ő ért hozzá, hogy mit lehet és nekem is az az érdekem, hogy a végeredmény jól nézzen ki.

A frontvonal érzéstelenítése a legkellemetlenebb, de hamar túl vagyunk rajta. Ebéd előtt még elő kellett készíteni a beültetendő hajak helyét, hogy a beültetés idejére a vérzés már csillapodjon – ez több mint ezer vágást jelent, milyen jó hogy ebből már semmit sem érez az ember! 

Délután a haj berakása már sokkal kényelmesebb. A sebesség most is bámulatos volt. Van szemben egy óra, és azon néztem az időt: ha nem kellett a doktornőnek igazítani a csipesszel a hajat, akkor három másodpercenként tette bele az új graftokat. Mindezt a szemben levő kikapcsolt tv képernyőjén tükröződve láttam, mert persze egyébként a fejem tetejére nem látok rá.

Négy óra körül elkészültünk. Köszönöm mindenkinek, a doktornőknek is, az asszisztenseknek is, hála az ő szaktudásuknak, igyekezetüknek és gondoskodásuknak csak pozitív emlékem van a hajbeültetésről.

Egy ilyen beavatkozásról hazafelé tartva az ember nem nyújt igazán szép látványt, úgyhogy örültem, hogy otthon a lépcsőházban egy szomszéd se jött szembe és nem láttak ebben az állapotban.

Összességében az idei beültetés sokkal könnyebb volt. Nem is vérzett annyira, nem is fáradtam el igazán, a tavalyi tapasztalat miatt tényleg nem aggódtam egyáltalán.