A műtét második napja

Másnap is 7:30-ra kellett mennem a klinkára. Átöltözés, 1-2 gyógyszer és kezdtünk. Ekkor gyorsabban haladtunk, mert előző nap már le lett vágva a hajam. Most a fej bal oldalából szedték ki a hajat. Először hasra kellett feküdnöm, de óvatosan, hogy az előző nap beültetett részre ne feküdjek rá – a doktornő segített és precízen beállította, hogy legyen a fejem. Ezután a kiszedés ugyan úgy történt mint tegnap. Fájdalom csak az érzéstelenítő injekciók beadásakor volt, de ott is csak az első néhány rossz, utána egyre kevésbé lehetett érezni, végül pedig egyáltalán nem. Persze mindenkinek más az egyéni fájdalomtűrése, ezért csak a saját nevemben beszélhetek, mindenesetre szívből kívánom, hogy nektek se fájjon jobban mint nekem. A második nap sikerült a tervezett 3000 hajszálat kiszedni, ez jó hír. Most rajzolgatni nem kellett, a front mögötti rész világosan látszódott, csak a haj helyét kellett előkészíteni. Aztán ismét érzéstelenítés, ami a tegnapinál egy fokkal kevésbé fájt. A helyek előkészítését most sem lehetett érezni.  Ebédre ugyanazt kértem, mint tegnap, mert annyira ízlett. 

Befogadóterület műtét után

 

Ebéd után a valódi beültetésen már teljesen otthon érzem magam, nekem persze semmit nem kellett csinálni, csak élvezni, hogy készül a hajam. Fél négy körül kész is volt. Magamban kicsit megilletődött vagyok. Úgy tűnik, még csak az imént volt, hogy azon gondolkoztam, mit lehetne tenni, és melyik klinikára bízzam magam. Most pedig már kész is van a hajbeültetésem. Megköszöntem a doktornőnek és az asszisztenseknek a kitartó munkát. A „munka” szó megint nem illik ide, mert ez sokkal inkább művészi alkotás, mindenesetre hálásan köszönöm. Azt pedig, hogy ennek a művészi alkotásnak mi lesz a végeredménye, ti is megnézhetitek majd az egy év múlva feltöltendő fényképeimen. Addig is néhányszor jelentkezem még. Első kontroll egy hét múlva...

A műtét első napja

Fantasztikus! Túl vagyok raja! Egyáltalán nem volt rossz, vagy túlságosan fájdalmas. No de nézzük részletesen, sorjában.

Reggel 7:30-ra kellett mennem a klinikára. Először alá kellett írni még néhány papírt, bevenni 1-2 gyógyszert, majd átöltözhettem kényelmes ruhába. Egy végig gombos ing és egy cipzáras felső szerintem pont jó, az a lényeg, hogy ne kelljen áthúzni a fejen. Ha fáznál, adnak közben takarót is. Ne a legjobb ruhádat vedd fel, mert a gallérja esetleg kicsit véres lehet a műtét közben.

Ezután levágták a hajamat egész rövidre. Fel voltam rá készülve, hogy borzasztóan fogok kinézni,  ezért nem is volt olyan borzasztó. Az viszont tény, hogy ilyenkor látszik igazán, mekkora a hajhiány mértéke és honnan hiányzik a legjobban.

Kb. 8-kor már el is kezdődött a műtét. Szerintem nem jó szó a „műtét”, mert elég ijesztő, a „beavatkozás” szó is túl hideg, de hát nem tudok jobbakat, ezért ezeket fogom használni. Valójában mindenki teljesen nyugodt és vidám volt (engem is beleértve!), a háttérben pedig halk zene szólt.

A hátsó, úgynevezett donorterületet elzsibbasztó, érzéstelenítő injekciókkal kezdődik minden. Ezekből néhányat lehetett érezni, néhány egy kicsit kellemetlen volt, a többségét viszont szinte egyáltalán nem éreztem, csak annyit, hogy hozzámért valami, mert addigra a többi injekció már hatott. Darabszámra viszont sok kell (talán több tucat is volt), mivel nagy felületről van szó. Az egész érzéstelenítés nem volt rosszabb mint egy vérvétel, ami egyébként szükséges a műtét előtt 2-3 héttel.

Donorterület műtét után

Az átültetendő graftok kivétele a jobb oldalon kezdődött, ehhez a bal oldalamra kellett feküdni, és a fejem alá párnát kaptam. A graftokat először egy tű vékonyságú eszközzel körbe fúrják, majd egy csipesszel kiszedik. A fúrás közbeni érzést ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy rezgő mobiltelefon ért volna hozzám. Ezen kívül hallani a motor halk zümmögését is. Ahogy a folyamat halad a fej hátsó része felé, ott már semmit sem éreztem, csak a zümmögést lehetett hallani. A hatékony munka érdekében először néhány száz fúrást végeznek, majd egyben szedik ki az összeset. Utána el kell fordulni egy kicsit, majd végül teljesen hasra. Közben lehet egy kis mosdószünetet is tartani. Nem is rossz felállni annyi fekvés után. Ekkor az asszisztensek már a mikroszkóp alatt szortírozzák és számolják a kiszedett graftokat hajszálszám szerint. Nekem kettes (két hajszálat tartalmazó) volt a legtöbb, de egyes, hármas és négyes is volt, sőt a második nap néhány ötös is. Unalmamban néha én is megpróbáltam a fúrások hangját figyelve számolni, hogy mennyi hajat vesznek ki, de ilyenkor valahogy mindig elaludtam.

Hason fekvéskor az arc előtt egy lyuk van, amin keresztül a padlót látni. Ide tesznek egy széket, hogy ha úgy kényelmesebb, rátehessem a kezem, és ott egy könyvet fogva akár olvasni is lehetne. Én nem olvastam, inkább azt figyeltem mi történik körülöttem. Ebéd előtt egy - két órával ezen a lyukon keresztül tudtam az étlapot is megnézni és kiválasztani, hogy mit szeretnék. Görög salátát és főzeléket választottam, és még szerencse, hogy desszertet nem kértem, mert akkora volt az adag, hogy ezt sem bírtam teljesen megenni. És nagyon finom is volt!

Végül délelőtt 2400 hajszálat lehetett kivenni összesen. Bár eredetileg 3000 volt a cél, nem voltam csalódott, mivel ez sem kevés, és tisztában voltam vele, hogy a pontos szám csak a műtét során dől el.

Ekkor egy nagyon fontos lépés következik. Meg kell tervezni, hogy hova kerüljön a beültetendő haj, meg kell rajzolni az úgynevezett hajvonalat. Nekem, laikusnak nehéz lenne megrajzolnom még a saját, eredeti hajvonalamat is, mivel soha nem jutott eszembe megvizsgálni, amikor még sok hajam volt. A doktornő azonban precíz mérésekkel, nagy tapasztalattal és a megmaradt hajból rendelkezésre álló egy-két támpont segítségével berajzolta azt a vonalat, ahol a haj beültetését kezdeni kell. Hogy teljesen természetes hatása legyen, a vonalat mindenféle apró cikcakkok és aszimmetriák tarkítják. Ha a mellékelt fényképet megnézitek, tisztán látszik, hogy a hajvonal valóban egészen természetes hatást kelt.

Az eredeti terv az volt, hogy a front besűrítése után a fej tetején az úgynevezett vertex részen elhelyezkedő, nagy fehér foltot szüntessük meg. Miután azonban le lett vágva a hajam és sokkal jobban látszódott a kopaszodás valódi helyzete, a doktornő azt javasolta, hogy inkább a vertex és a front közötti fejtetőrészt erősítsük meg, mivel az is elég sürgős lenne, és szemből sokkal jobban látszik. A hátsó fehér foltot pedig egy 1-2 évvel későbbi időpontban kezeljük. Az arra szánt 2000 hajszál úgysem lett volna elég megfelelő fedéshez, és mivel eredetileg is gondolkoztam egy későbbi, sűrítő kezelésen, így ez a kérdés leginkább egy sorrendi kérdéssé vált. Másnap reggelig még egy kicsit  gondolkoztam ezen, de végül elfogadtam ezt a javaslatot.

A doktornő még ebéd előtt előkészíti a beültetendő haj helyét. Ez is először érzéstelenítéssel kezdődik. Az egész nap alatt ez volt a legfájdalmasabb. Néhány szúrás bizony elég kellemetlen volt, de azért ki lehetett bírni. Ezután a hajnak készültek a helyek– több mint ezer darab, mivel graftonként egy kell, tehát több hajszál megy egybe. Én csak a halk hangját hallottam (olyan volt mintha papírt vágnának), érezni ekkor már semmit nem lehetett. Ebéd előtt gyorsan hazatelefonáltam, hogy megmondjam jól vagyok, és délután a vége előtt is van lehetőség telefonálni, hogy mikorra jöjjenek értem.

A beültetés 2-kor kezdődött. Ekkor ülő, félig meddig háton fekvő helyzetben voltam. Lehetett volna TV-t nézni is, de én inkább azt akartam figyelni, hogy mi történik. Két asszisztens ceruza szerű eszközökbe tölti a hajat, amit a doktornő ezzel az úgynevezett implanterrel a fejbőrömbe, az ebéd előtt előkészített kis lyukakba helyez be. Néha csipesszel igazítani is kell. Elképesztő a sebességük – néhány másodpercenként érkezik az új haj! Kb. 4:30-kor kész lett az aznapi adag. Ahol még kicsit vérzett, megtörölték, majd mehettem átöltözni és haza.

Most már vigyázni kell a fejre, nehogy valami hozzá érjen, mert a frissen beültetett hajak kieshetnének. Képzelhetitek mennyre megijedtem, amikor a kocsiba beszálláskor valahogy mégiscsak sikerült beütnöm a fejem. Otthon megnézve nem látszott baj, de igazán csak másnap nyugodtam meg, amikor a doktornő megnézte és azt mondta minden rendben van. Na mostantól tényleg nagyon óvatos leszek!

 

Műtét előtti érzések és a felkészülés

Elérkezett a nagy pillanat, holnap megyek a hajbeültetésre. Felkészültem minden szempontból. Elintéztem minden teendőmet és bevásároltam egy csomó ennivalót, mivel most jó néhány napig itthon kell majd pihennem. A család természetesen segíteni fog, de azért nem szeretnék túl nagy terhet jelenteni nekik.

Hajbeültetésre várva

 A klinika egy újabb részletes tájékoztatót küldött még a hét elején arról, hogy hogyan célszerű öltözködni és mire kell számítani a beavatkozás alatt és után.

A doktornő javaslatára beszereztem egy nyakpárnát, mert ez segíthet a pihenésben az első néhány éjszakán, amikor félig ülve kell majd aludni.

Hogy még jobban lelkesítsem magam, a felkészülés időszaka alatt néhány régebbi fényképet tettem ki a lakásban, amelyeken még szép hajam volt. Hamarosan hasonló lesz ismét!

Az a furcsa, hogy valahogy nem izgulok igazán. Talán a többiek pozitív véleménye miatt, talán a klinikával kapcsolatos eddigi benyomások miatt, de nem érzem magam annyira idegesnek, mint amennyire egy ilyen beavatkozás előtt indokolt lehetne.

Holnaptól már a valódi, saját tapasztalataimról számolhatok majd be. Nagyon kíváncsi vagyok.