A második műtét első napja

A második hajbeültetési műtét előtt egyáltalán nem izgultam, hiszen ez már nem az első alkalom volt. Így pontosan tudtam, mire vállalkozom. Ugyan úgy, mint tavaly, bevásároltam egy csomó élelmiszert és elrendeztem a dolgaimat, hogy egy ideig ne nagyon kelljen menni sehova.

A műtét napján 7:30-ra kellett mennem, de mivel hamarabb odaértem hamarabb el is kezdhettük. Átöltöztem kényelmes ruhába, ami feltétlenül cipzáras, gombos legyen, hogy a végén a fejen ne kelljen áthúzni a frissen beültetett hajak fölött. Be kellett venni az odakészített gyógyszereket is (ha jól emlékszem antibiotikum és vérzéscsillapító) aláírni egy beleegyező nyilatkozatot majd jöhet a hajvágás. Mivel nem szeretem ha túl rövid a hajam, és tavaly nagyon lassan nőtt ki, ezért érthetően nagyon sajnáltam, hogy most le kell vágni azt ami végre kinőtt. "Ez lesz a legrosszabb" mondtam, mire a doktornő viccesen: "Hallottátok? Ez lesz a legrosszabb! László, hajlandó lenne diktafonra mondani ezt nekünk?" Úgy tűnik, mások inkább a fájdalomra, vagy az egész napos fekvés kényelmetlenségére panaszkodnak. A fájdalomérzet valószínűleg egyénfüggő, nyilván nem tudom mások helyzetét megítélni, de nekem most sem fájt jobban mint egy vérvétel. Az első három injekciót még lehetett érezni, utána már nem, aztán később még egyszer-egyszer volt egy kisebb szúrás. Összességében ha a fájdalomtól való félelem lenne az ami visszatart, akkor én azt mondom ne hezitáljatok, mert tényleg alig fáj.

Ez alkalommal is első nap a fejem jobb oldalából nyerték ki a hajszálakat. Így először jobbra fordulva kellett oldalt feküdni, később aztán hasra fordulni. Ez egy nagyon monoton dolog, ütemesen hallani, ahogy zümmög a fúró, ami kivágja a graftokat a fejemből.

Amikor hasra fordulhatunk, akkor lehetne olvasni is a fej ugyanis egy gyűrű alakú lyukba kerül, és lelátni a padlóra – szerintem azonban elég kényelmetlen lenne így olvasni. Az ebéd étlapot mindenesetre így néztem meg. Ebédidőre már elég éhes lettem, mert korán reggel én nem tudok sokat enni, kezdés előtt csak egy banánt ettem, és közben amikor szünetet tartottunk, még egyet. A haj kiszedése közben többször is van szünet, amikor fel lehet kelni, kinyújtózkodni (ez nagyon jól esik) és ki lehet menni mosdóba. Nekem például délelőtt többször is ki kellett mennem, de ez itt nem probléma, senki nem fog siettetni, sürgetni. Itt tényleg azt érezheted, hogy te vagy a középpontban. A személyzet nagyon kedves, bármikor hoznak takarót, vizet, ha bármire szükség van szóljál nyugodtan. Nem is olyan könnyű órákon át mozdulatlanul feküdni, néha már alig vártam, hogy felkelhessek. Hason fekvéskor, amikor a fej az ágyban kialakított lyukban van, az eléggé megnyomta a homlokomat. Persze közben is lehet egy kicsit mocorogni, de ha a graftok kifúrása közben a fejet is meg akarjuk mozgatni, akkor mindenképpen szóljunk előtte.

A műtét első napján a vertex résszel dolgoztak

 

2900 hajszálat sikerült kiszedni – ez nagyon jó! Ebéd előtt még a beültetés helyét előkészítik. Ez abból áll, hogy érzéstelenítés után egy tűvel lyukakat vágnak a fejbőrbe – ide kerülnek majd a beültetendő graftok. Ilyenkor még egy kicsit vérzik, de ebéd utánra csillapodik a vérzés és akkorra pont jó lesz a beültetésre. A doktornő még egyszer megvizsgálta és megmérte a vertex területet, és jó híre volt számomra: nem lesz szükség az összes hajra, a haj egy része előre kerülhet. Ez azért van, mert másokkal ellentétben a kopasz és nem kopasz területek között nekem nincs igazán átmeneti terület. A fehér foltot aránylag sűrű haj veszi körül, nagyon hirtelen a váltás. Másoknál általában egy fokozatosan ritkuló átmeneti terület van és oda is kell hajat ültetni, nálam ezt megspórolhatjuk és a maradék mehet előre. Ennek tényleg nagyon örülök, mert erre nem számítottam. Reméltem, hogy valamikor még lesz lehetőség egy kicsit sűríteni, de nem is gondoltam, hogy ilyen hamar.

A délutáni beültetés egy részében ülve, másik részében hason fekve kellett lennem. Idén sem akartam filmet nézni (bár lehetett volna) bőven elég volt, hogy a rádióból jön egy kis háttérzene. Mikor kész volt, mindenki nézte és dicsérte, hogy milyen szép – kár, hogy egyedül én nem látom, hiszen a feje búbját még tükörben sem igazán látja az ember. De semmi baj, azonnal lefényképezték és rögtön megmutatták, hogy én is láthassam. Tulajdonképpen ez az a pillanat, amikor elmondhatom, hogy mostantól nem vagyok kopasz. Sűríteni még mindenhol lehetne, de nagy kiterjedésű, teljesen kopasz rész már nincs.

Mire kész lettünk, összekészítettek nekem egy táskába fájdalomcsillapítót hazára (csak ha szükség lenne rá – nem volt), steril nedvszívó lepedő/párnahuzat-féle anyagot (mivel a fejemből még szivároghat egy kis vér) és egy memóriahabos nyakpárnát.

Tavaly párnákkal magasítottam fel az ágyban a fejem alatt, hogy félig ülő helyzet legyen, idén az ülőgarnitúra két részét összetolva még inkább ülő pozíciót alakítottam ki – ez most kényelmesebbnek bizonyult. Próbáljátok ki a műtét előtt, hogy nektek mi a kényelmes. Teljesen kényelmes azért nem lesz. A műtét utáni éjszaka nem aludtam valami jól, de sebaj, másnap a haj kivétele közben is lehet egy kicsit bóbiskolni, ott legalább vigyáznak rám, és így nem fordulhat elő, hogy véletlenül ráfekszem a beültetett hajra.