Fantasztikus! Túl vagyok raja! Egyáltalán nem volt rossz,
vagy túlságosan fájdalmas. No de nézzük részletesen, sorjában.
Reggel 7:30-ra kellett mennem a klinikára. Először alá kellett írni még
néhány papírt, bevenni 1-2 gyógyszert, majd átöltözhettem kényelmes ruhába. Egy
végig gombos ing és egy cipzáras felső szerintem pont jó, az a lényeg, hogy ne
kelljen áthúzni a fejen. Ha fáznál, adnak közben takarót is. Ne a legjobb
ruhádat vedd fel, mert a gallérja esetleg kicsit véres lehet a műtét közben.
Ezután levágták a hajamat egész rövidre. Fel voltam rá
készülve, hogy borzasztóan fogok kinézni,
ezért nem is volt olyan borzasztó. Az viszont tény, hogy ilyenkor
látszik igazán, mekkora a hajhiány mértéke és honnan hiányzik a legjobban.
Kb. 8-kor már el is kezdődött a műtét. Szerintem nem jó szó
a „műtét”, mert elég ijesztő, a „beavatkozás” szó is túl hideg, de hát nem
tudok jobbakat, ezért ezeket fogom használni. Valójában mindenki teljesen
nyugodt és vidám volt (engem is beleértve!), a háttérben pedig halk zene szólt.
A hátsó, úgynevezett donorterületet elzsibbasztó,
érzéstelenítő injekciókkal kezdődik minden. Ezekből néhányat lehetett érezni,
néhány egy kicsit kellemetlen volt, a többségét viszont szinte egyáltalán nem
éreztem, csak annyit, hogy hozzámért valami, mert addigra a többi injekció már
hatott. Darabszámra viszont sok kell (talán több tucat is volt), mivel nagy
felületről van szó. Az egész érzéstelenítés nem volt rosszabb mint egy
vérvétel, ami egyébként szükséges a műtét előtt 2-3 héttel.
 |
| Donorterület műtét után |
Az átültetendő graftok kivétele a jobb oldalon kezdődött,
ehhez a bal oldalamra kellett feküdni, és a fejem alá párnát kaptam. A
graftokat először egy tű vékonyságú eszközzel körbe fúrják, majd egy csipesszel
kiszedik. A fúrás közbeni érzést ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy rezgő
mobiltelefon ért volna hozzám. Ezen kívül hallani a motor halk zümmögését is.
Ahogy a folyamat halad a fej hátsó része felé, ott már semmit sem éreztem, csak
a zümmögést lehetett hallani. A hatékony munka érdekében először néhány száz
fúrást végeznek, majd egyben szedik ki az összeset. Utána el kell fordulni egy
kicsit, majd végül teljesen hasra. Közben lehet egy kis mosdószünetet is
tartani. Nem is rossz felállni annyi fekvés után. Ekkor az asszisztensek már a
mikroszkóp alatt szortírozzák és számolják a kiszedett graftokat hajszálszám
szerint. Nekem kettes (két hajszálat tartalmazó) volt a legtöbb, de egyes,
hármas és négyes is volt, sőt a második nap néhány ötös is. Unalmamban néha én
is megpróbáltam a fúrások hangját figyelve számolni, hogy mennyi hajat vesznek
ki, de ilyenkor valahogy mindig elaludtam.
Hason fekvéskor az arc előtt egy lyuk van, amin keresztül a
padlót látni. Ide tesznek egy széket, hogy ha úgy kényelmesebb, rátehessem a
kezem, és ott egy könyvet fogva akár olvasni is lehetne. Én nem olvastam,
inkább azt figyeltem mi történik körülöttem. Ebéd előtt egy - két órával ezen a
lyukon keresztül tudtam az étlapot is megnézni és kiválasztani, hogy mit
szeretnék. Görög salátát és főzeléket választottam, és még szerencse, hogy
desszertet nem kértem, mert akkora volt az adag, hogy ezt sem bírtam teljesen
megenni. És nagyon finom is volt!
Végül délelőtt 2400 hajszálat lehetett kivenni összesen. Bár
eredetileg 3000 volt a cél, nem voltam csalódott, mivel ez sem kevés, és
tisztában voltam vele, hogy a pontos szám csak a műtét során dől el.
Ekkor egy nagyon fontos lépés következik. Meg kell tervezni,
hogy hova kerüljön a beültetendő haj, meg kell rajzolni az úgynevezett
hajvonalat. Nekem, laikusnak nehéz lenne megrajzolnom még a saját, eredeti
hajvonalamat is, mivel soha nem jutott eszembe megvizsgálni, amikor még sok
hajam volt. A doktornő azonban precíz mérésekkel, nagy tapasztalattal és a
megmaradt hajból rendelkezésre álló egy-két támpont segítségével berajzolta azt
a vonalat, ahol a haj beültetését kezdeni kell. Hogy teljesen természetes
hatása legyen, a vonalat mindenféle apró cikcakkok és aszimmetriák tarkítják.
Ha a mellékelt fényképet megnézitek, tisztán látszik, hogy a hajvonal valóban
egészen természetes hatást kelt.
Az eredeti terv az volt, hogy a front besűrítése után a fej
tetején az úgynevezett vertex részen elhelyezkedő, nagy fehér foltot szüntessük
meg. Miután azonban le lett vágva a hajam és sokkal jobban látszódott a
kopaszodás valódi helyzete, a doktornő azt javasolta, hogy inkább a vertex és a
front közötti fejtetőrészt erősítsük meg, mivel az is elég sürgős lenne, és
szemből sokkal jobban látszik. A hátsó fehér foltot pedig egy 1-2 évvel későbbi
időpontban kezeljük. Az arra szánt 2000 hajszál úgysem lett volna elég
megfelelő fedéshez, és mivel eredetileg is gondolkoztam egy későbbi, sűrítő
kezelésen, így ez a kérdés leginkább egy sorrendi kérdéssé vált. Másnap
reggelig még egy kicsit gondolkoztam
ezen, de végül elfogadtam ezt a javaslatot.
A doktornő még ebéd előtt előkészíti a beültetendő haj helyét.
Ez is először érzéstelenítéssel kezdődik. Az egész nap alatt ez volt a
legfájdalmasabb. Néhány szúrás bizony elég kellemetlen volt, de azért ki
lehetett bírni. Ezután a hajnak készültek a helyek– több mint ezer darab, mivel
graftonként egy kell, tehát több hajszál megy egybe. Én csak a halk hangját
hallottam (olyan volt mintha papírt vágnának), érezni ekkor már semmit nem
lehetett. Ebéd előtt gyorsan hazatelefonáltam, hogy megmondjam jól vagyok, és
délután a vége előtt is van lehetőség telefonálni, hogy mikorra jöjjenek értem.
A beültetés 2-kor kezdődött. Ekkor ülő, félig meddig háton
fekvő helyzetben voltam. Lehetett volna TV-t nézni is, de én inkább azt akartam
figyelni, hogy mi történik. Két asszisztens ceruza szerű eszközökbe tölti a
hajat, amit a doktornő ezzel az úgynevezett implanterrel a fejbőrömbe, az ebéd
előtt előkészített kis lyukakba helyez be. Néha csipesszel igazítani is kell.
Elképesztő a sebességük – néhány másodpercenként érkezik az új haj! Kb.
4:30-kor kész lett az aznapi adag. Ahol még kicsit vérzett, megtörölték, majd
mehettem átöltözni és haza.
Most már vigyázni kell a fejre, nehogy valami hozzá érjen,
mert a frissen beültetett hajak kieshetnének. Képzelhetitek mennyre megijedtem,
amikor a kocsiba beszálláskor valahogy mégiscsak sikerült beütnöm a fejem.
Otthon megnézve nem látszott baj, de igazán csak másnap nyugodtam meg, amikor a
doktornő megnézte és azt mondta minden rendben van. Na mostantól tényleg nagyon
óvatos leszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése